Balatoni nyáál...

Itt a nyár, hát nézzünk körül a Balaton partján. Mizujs a helyi éttermekben, kifőzdékben. Most kronológiailag visszafelé haladok, azaz a legutolsó élménnyel kezdem, de persze ez változhat.

Útban egy nagy balatoni fürdés után, hazafelé barátnőmmel egy kellemes kis vendéglőt kerestünk, ahol esetleg még valami finom kis étekkel olthatjuk a Bpestig ránk váró út nehézségeit. El is indultunk, s szokás szerint vaktában, a Retro Étteremre esett a választásunk, Balatonszárszón. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy öles betük hírdették: Üdülési csekket elfogadunk!, s mikor a kerthelységbe benéztünk, csupán egy asztal volt szabad.

Felemelt mutatóujjal okoskodtam: ahol sokan vannak, az rossz hely nem lehet !

Különben is, menő mostanában a retro, talán valami különlegesség is kerül a gyomrunkba. Vagy valami hangulat, érzés, bármi, csak egyedi legyen. Hát betévedtünk az egyetlen szabad asztalhoz. 
 

Mint harmincas (lassan negyvenes) pasi, gondoltam jó poén lesz a retro étterem, vagy valami echte kis falusi csemgével kényeztetnek el. Mindegy, csak jó legyen.

Az étterem kerthelysége vasárnap kora este tényleg fullra volt. Teltház. De komolyan. Jöttek mentek az emberek.  Büszkén feszítettem barátnőm előtt: "Na hova hoztalak? " Bár a berendezés, inkább a "csárda", vagy "halászkert", illetve "zenés-táncos vigadó" hangulatát idézte, nekem kisé fura volt, mert a retrora nem a korai tanyavilág nádfedeles, cimbalmos (az mondjuk élőben nem volt), kukoricacsuhés, világát képzeltem.
Az ilyen maradjon csárdának. Kissé bezavart a nádborítás, a fa asztalok, a kifeszített vaddisznóbőr, a cserépedények, a hímzett bizbazok, a fa ülőkére tett szőttes színes szőnyegek. Ami talán autentikusan retro, és nem csárda, betérő, vendéglő jellegű volt, az a villogó Coca-Cola fényreklám, és az étkészlet, az tényleg menzás jelleget idézett, nekem van itthon ilyen a konyhában. (Ha már retro, akár a régi durva kidolgozású aluminimum evcajgok is dukáltak volna, de sajna nem).

 

Valaki már szólhatna nekik, hogy a retro, meg a vaddisznóbőr, meg a csárda, meg az egyéb fogalmak ne keveredjenek már. Ha retro, akkor minimum paradicsomleves betűtésztával, és főtt marhahús meggymártással piritott darával (de utáltam), ha meg étterem, vendéglő, stb, akkor csülök nagymamám módra lilakáposztával snidlinges krumplival, disznósajttal, tormával, és lilahagymával (ezt most találtam ki, mert éhes vagyok, de jó ötlet nem? levédve.. ). Vagy a rendszerváltás előtti lenyúlós, németvendégeknek kitalált giccses, balatoni vendéglő fogalmát jelentené a retro?

Nézzük az étlapot. Hátha van valami a fenti elképzelésből.
Levesek: sajtkrém, májgombócleves, gulyás, eróleves, fokhagyma, halászlé. Kész.
Előételek: rántott sajt, meg rántott gombafejek kezdetű nóta...
Főételek: kb. 10 féle (nem több) húsétel. A megnevezés frappáns: Sonkával, sajttal töltött ínyenc hússzeletek (már nem emlékszem milyen, de szerintem nem bélszín, hanem pulyka, vagy karaj) ízletes panírban, ínyenc módra. Alatta a német felirat: Cordon blue. Marhapörkölt, ahogy a nagymama csinálta, meg még valami jelző. (Alatta: Rindfleischgulasch). Zsenge borjúszelet, panírban kisütve, ahogy a séf szereti. (Aláírás: Wiener Schnitzel)  Ideje németül étlapot olvasni, ott legalább hozzáértés hiányában nem cifrázzák. Az étlapon egyébként kb 1250 Ft.-ért mindeféle pizza kapható, baráti áron, és tényleg sokféle változatos feltéttel,  na ezt nem kóstoltuk, de nem is pizzériaként hirdeti magát az étterem, az ott van szemben, enni mentem oda, nem pizzázni. A mellettünk üló család is azt rendelt, és istenbiza jól nézett ki, csak amikor zabálás közben a srác oltotta az anyját, hogy hogyan néz már ki a szemöldöke, mert nem szimetrikus, bírtam volna akkorát baszni a visszamaradott fejére, hogy orron kerszetül szívja fel a pfefferonit, az kurvaélet. Van még két tétel az étlapon, ami azt írták: "Csak rendelésre!" Az egyik valami liba, vagy kacsaétek, 4 személyre, de árban nem is rossz, csak nem derül, ki, hogy mi az hogy rendelésre. Miért a többi, az nem arra van? Vagy előtt egy nappal szóljak? Vagy nemértem.. Mindegy hanyagoltuk, pedig jól hangzott.

Rendelünk. Nemsokat, egy májgombóc levest, és egy Sertéstarja friss házilecsóval, főtt tojáskarikákkal- főételt, köretnek petrezselymes burgonyát. Semmi faxni, eccerű házias kis menüre gondoltunk. A hely szellemének megfelelően.

Előtte ital persze, én egy ásványvíz meg egy gyömbér. Barátosné kér egy kóla.
A kóla, no mondjuk ettől retro, gépi !! Az a jó kis gépi kóla! Mondjuk azthittem kihoznak egy palackal, de itt kérem beköszöntött a retro-kóla-nyár (nyál). Szerencsére barátosné szereti gépikólát. Hihetetlen, hogy még kapni ilyet.

A pincérek, a séf hozzállása amúgy 5/5 teljesen jól jöjnnek felveszik a rendelést, kedvesek, mosolyognak, tisztelettudóak, magázódnak. Teljesen korrekt. (Mondjuk az étkezés végén, már gondolkoztam hogy akkor most nekem kell-e egyáltalán fizetnem, mert nem nagyon jöttek -mondjuk egy kérnek-e desszertet kérdés se volt, de köszönjük, nem kértünk volna- ott ültem, mint fasz a lakodalomba, és próbáltam integetni, hogy ide nekem a számlát. )
Megjött az ebéd, egyszerre hozzák ki mindkettőnk ételét, egy gyenge 30 perc után. Mondjuk a 12 féle ételhez képest egy icipicit sok, de azzal oltom a tüzet, hogy "legalább biztos friss".
 

Májgombóc leves: egy tál enyhén felhígított szerű csontleves, sajnos csontot sose látott, a tetején uszkáló (ami azért kellene, csak nem mesterségesen), zsiradék, nem a kifőzött húsok zsiradékának, hanem egyszerű olajnak (zsírnak?) tűnik. Az íze nem rossz, nincs eltúlozva, inkább semleges. Menzás. :) De fel van már egy kicsit vizezve, és még talán össze sem forralták. A májgombóc viszont valóban retro. Szerintem a korábbi fehértasakos, integető-eszkimós, Mirelite-tasakos, gyorsmájgombóc. Sajnos. Hát ilyen otthon is van köszönjük. Igen, ez retro jelleg, menza fílingel. A leves kap egy kettes alát. De csak mert ehető.
Sertésborda házias lecsóval, főtt tojáskarikákkal, petrezselymes burgonyával:
Kihozták, de a lecsótól nem láttam semmit, majd el is tűnt a pincér. Keresem a tojást, mivel, hogy ez az egyetlen kuriózum a lecsóshússal szemben...
Sehol... Tojás nincs rajt...
Most szóljak? Míg kihozták fél-háromnegyed óra. A pincér elviharzott, futkoz a sorok között. Nem olvas, futkoz.
Ha most nekiállnak tojástfőzni... Áhh megeszem. Legalább tanulság levonva. Amúgy a lecsó valóban friss paprika paradicsom, és gyengén csipős, ami pluszpont, valóban ízletes és friss. Kítünő. Ami mínusz, hogy azért a paradicsom zöld csumáját nemhogy nem illik belevágni, de alap, hogy azzal kezdjük, hogy kivágjuk. És nem belefőzzük a lecsóba. Naja. Kis odafigyelés, ott is hagytam a tányéron, de szerintem nem vették észre a célzást. Lássuk a húst. A sertésszeletek (2 db) valóban finomak, és puhák, omlósak. Igaz, napfogyatkozáskor nem venném a szemem elé, hogy azon keresztül gyönyörködjek (félvén megvakulok, ahogy átsüt rajt a nap) ahogy a hold kihasít egy szeletet, mert akkurátusan vékonyra lett klopfolva, de mi a fasznak kérdem én?? (Amúgy a szomszéd asztalnál tálalt brassói is, mintha krumplihegy lett volna némi deszkás húsdarabokkal az oldalán).
A köret: petrezselymes burgonya. Nos meg kell, hogy mondjam a főtt burgonya állaga kiválóra sikeredett. Se nem kemény, se nem puha, tényleg a legjobb, és legfinomabb!! Megszórták egy kicsit szárított petrezselyemmel, oszt kész a petrezselymes burgonya. Kár, hogy én nem ezt kértem, vagyis nem erre gondoltam. Azt hittem, az főtt burgonya, olvasztott vajban kissé dinsztelt friss petrezselyemmel összekeverve, majd a végén még egy kis friss petrezselyemmel megszórva, majd tálalva (esetleg egy szelet narancssal, meg egy paprikakarikával, stílusosabb lett volna). Hát hamár retro.
Talán tessék leváltani anyut a konyhában a menzai tapsztalatokkal, vagy az ifjonc séfet, a könyvtudással, és elővenni a nagymamát a padlásról, és berakni a konyhába. Mindezt (leves 600-1200, Főétel 1400- 2200 + köret 500-600), 3200 Ft.-ért prezentálni, sajnálom, de nekem:
KEVÉS
Borravaló: 10 Ft. (lemaradt a tojás, gépikóla, másfél óráig ültünk egy levesért, meg egy étlapon szereplő ételért. De leginkább a tojás bántott.. Pálcatörés előtt jelezném, hogy mondtam a fizetős pingvinnek, hogy nagyon finom volt, csak a tojással volt baj. - Mi? - Az, hogy lemaradt. - Miért nem szóltam? - Mert.. - áhhh gondoltam, most nem állok neki még én magyarázkodni, egy egyszerű, "nemlényeges" megjegyzéssel utaltam rá, illetve a borravalóban is ezt érzékeltettem. (Amúgy igen. 10-15% megjár, ha elégedett vagyok)

Étel minősége: 6/10
Fogyaszthatóság, adag mennyiség (jóllakási faktor): 8/10
Étel eredetisége: 1/10
Házias jelleg: 1/10
Pincérek/ kiszolgálás: 4/10 (valahogy fizetni nemnagyon kell itt emberek, azt nem szeretik).

Ár/ érték: 3/10
Összességében:

Bármily meglepő minden nagyon finom volt. Csak olyan.. snassz.. szóval se elrontva nem volt, se semmi extra, se .. az amiért az ember étterembe megy. Mindent megettem, és jóllaktam. A krumpli titkára kíváncsi lennék, szerintem alapanyagfüggő, de az tényleg rendben volt. (leszámítva a petrezselymet). Csak az olyan kekecek mint én veszik észre ezeket az apróbb malőröket, de remélem hamarosan a többi vendég örömére is igazi házi májgombóc kerül a levesbe, nem marad le a tojás, és finom friss petrezselyem kerül a krumpli alá.